Mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeinket boldognak és kiegyensúlyozottnak lássuk? Többet, mint gondolnánk! Az, hogy egy gyermek mitől érzi igazán jól magát a bőrében, sok mindentől függ. Nem mindegy például milyen személyiséggel rendelkezik: minden gyerek igényli a törődést, a figyelmet, de vannak köztük olyanok, akik kevesebbel is beérik, s vannak olyanok is, akik többet igényelnek az átlagnál.
Persze nem mindig könnyű kiigazodnunk a gyerekek reakcióin, és szülőként sokszor érezhetjük zavarban magunkat, ha hiábavalónak tűnik megérteni a viselkedésük mögött rejlő okokat. Sok gyerek képes mosolyogni akkor is, ha közben legbelül, a lelke mélyén kemény harcok dúlnak. De ennek a fordítottja is igaz, vannak olyanok is, akik a legapróbb problémák okozta feszültséget is dührohamok, váratlan kirohanások, hisztériás rohamok segítségével adják ki magukból.
Minden viszonyítás kérdése. Ha azt feltételezzük, hogy egy szülő ismeri a saját gyermekét és elegendő figyelmet fordít rá, akkor jó eséllyel fel fog tűnni neki, ha valamilyen hiba csúszik a gépezetbe. Ha egy gyermek feldolgozatlan problémákkal küzd, akkor annak elsősorban a viselkedése megváltozásában mutatkoznak meg a jelei. Ha például egy addig nyugodt, kiegyensúlyozott gyerkőc egyik napról a másikra agresszív lesz, dühkitörései vannak, vagy egy jellemzően nagyszájú, vagány gyermek hirtelen visszahúzódó és zárkózott lesz, akkor valószínű, hogy gondokkal küzd és segítségre van szüksége.
Egy gyerek életében számos feszültségforrás adódhat: kistestvér születése, óvodai beszoktatás, iskola váltás, beilleszkedési nehézségek, szülőkkel vagy tanárokkal kapcsolatos konfliktusok, túlzottan magas iskolai követelmények kapcsán kialakult megfelelési kényszer, szülők válása, lakóhely váltás. S ezek csak a leggyakrabban előforduló okok a számos egyéb közül. Arról se feledkezzünk meg, hogy ha mi szülőként nem vagyunk kiegyensúlyozottak, akkor a gyermekeink sem lesznek azok. Olyanok mint egy kis tükör, folyamatosan visszatükrözik az éppen aktuális lelkiállapotunkat. Különösen igaz ez az első pár évre, amikor a kicsi gyerekek szimbiózisban élnek az édesanyjukkal – azt hiszem erről sok anyuka tudna mesélni történeteket.
A legfontosabb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk számukra megfelelő érzelmi biztonságot nyújtani. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sokszor elegendő, ha tudják, hogy mindig számíthatnak ránk, bármilyen gonddal fordulhatnak hozzánk, mindig meghallgatjuk és megértjük a problémáikat. Lehet, hogy számunkra bagatellnek tűnnek a gondjaik, de soha ne felejtsük el, hogy a gyerekek egészen másképp reagálnak a történésekre, mint a felnőttek. Egy-egy, számunkra apróságnak tűnő esemény, amelyen felnőttként könnyedén túl lépünk, a gyerekek kis világát, hitét, bizalmát, alapjaiban ingathatja meg.
A gyerekekkel együtt töltött idő mennyisége is fontos, de talán még fontosabb a minősége. Lehet, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy naponta több órát együtt játsszunk velük, ám ha akár csak egy óra közös időtöltés fér bele egy napba, akkor az tényleg csak róla szóljon. Töltsük meg olyan tartalommal a közösen együtt töltött időt, amelyre a gyerekünknek igazán szüksége van. Nagyon meghálálják a figyelmet, és sok apró jelet küldenek felénk, felnőttek felé, amikor extra nagy szükségük van egy kis többlet gondoskodásra. Nem nehéz észre venni ezeket a jeleket, ha tényleg odafigyelünk rájuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: